Szent István király tisztelői, kedves egriek!
Egy évezrede ünnepli a magyarság első királyát, az államalapítót és egyházszervezőt, aki kelet és nyugat határán létrehozta a magyar királyságot. A vármegyerendszer bevezetésével, a püspökségek megszervezésével megteremtette mindazokat a feltételeket, amelyek között a korabeli Európára jellemző módon működhetett az államszervezet és a keresztény egyház. A Német-Római és a Bizánci császárság között megőrizte az állam függetlenségét, és önálló egyháztartományt hozott létre. Méltán tarthatjuk őt történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakjának.
Ennek megfelelő az a páratlan kultusz, amely István királlyal kapcsolatban kialakult. Gyökerei az 1083-as szentté avatásáig nyúlnak vissza, amikor Szent László ezt a napot a kötelező ünnepek közé iktatta, és az országos törvénynapot is ekkorra helyezte át. Mindezzel lehetővé vált, hogy a katolikus egyház a maga eszközeivel segítse történelmi, nemzeti tiszteletének kiszélesedését.
Nevével, tetteivel vagy a személyéhez kapcsolódó cselekedetekkel találkozhatunk a közép- és kelet-európai néphagyományban, a keleti ortodox egyház is szentként tiszteli.
A vérzivataros évszázadokban nemzeti himnuszként ismerték az „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű éneket, amely végén így könyörögtek: „Tekints István király szomorú hazádra, fordítsd szemeidet régi országodra.”
A nagy uralkodó templomaink gyakori védőszentje, mintegy 300 helyen tisztelik így. Történelmi településeink között nagy számban fordulnak elő a hozzá köthető nevek Szentkirályszabadjától Mátraszentistvánon át Székelyszentkirályig. Az 1996-ban alapított Szent Király Szövetség azokat a Kárpát-medencei falvakat tömöríti, amelyek nevükben is őrzik szent királyaink emlékét. Megszámlálhatatlanul sok településen található Szent Istvánról elnevezett utca, tér vagy park. A keresztnévadási gyakorlatban évszázadokon át legnagyobb számban kapták fiúgyerekek az István nevet.
Szent István kultuszának tárgyiasult emlékei az őt ábrázoló képzőművészeti alkotások, szobrok, festmények, kisplasztikák, bélyegek, valamint ő tekint ránk a 20. században használt magyar pengőről és a mai tízezer forintosról is. A tradicionális népművészetben a fafaragásokon, edényeken, üvegfestményeken is látható szent királyunk alakja és a szent korona.
A középkori legendák és krónikák után a barokk kori iskoladrámák, majd a 19-20. századi színdarabok főhőseként jelenik meg. Jelentős színházi előadásokat követően 1983-ban mutatták be az István, a király rockoperát, amelynek páratlan sikere is bizonyítja nagy királyunk ma is élő kultuszát.
A magyar emberek első királyunkhoz kapcsolják a szent koronát, és csak azt az uralkodót tekintették legitimnek, akit ezzel koronáztak meg. Különös tisztelet tárgya a Szent Jobb, főként azóta, hogy Raguzából hazakerült. Szent István ünnepén körmenetben viszik a szent ereklyét, az 1938-as Szentévben pedig az Aranyvonaton bejárta a történeti Magyarországot. Egerben 20 000 ember fogadta, köztük cserkészek és fertálymesterek is.
Büszkék lehetünk arra, hogy a Szent István alapította püspökségek egyike az egri, amelynek központja a várban volt, és itt épült fel a keresztelőtemplom, valamint a székesegyház. Ennek a falai között vagyunk most, amelyről azt tartja az egri hagyomány, hogy szent királyunk az északra lévő dombról nézte az építését. Ezért nevezik ma is az egriek Királyszékének ezt a helyet. Az eseményt a mai bazilika főoltár feletti kupolájában örökítették meg, amely freskót a felújítás után ismét megtekinthetjük.
Tisztelt Ünneplők!
Az egri várat a legtöbben az 1552-es hősies várvédelemről ismerik, de fontos most is hangsúlyozni a hely szakrális jellegét. Pyrker János Lászlóval kezdődött az egri romok megbecsülése, és érseksége idején – 1826-1847 között – állították fel az ágyúdombon a három keresztet, és alakították ki a hét stációból álló kálváriát. Az építkezés során került elő a középkori székesegyház egyik gótikus oszloppillére, amelyre 1835-ben elhelyezték Szent István király szobrát, Marco Casagrande alkotását.
Valószínűleg Pyrker érsek koráig nyúlik vissza az a szokás, hogy augusztus 20-án a bazilikában tartott szentmise után vonultak fel a hívek ehhez a szoborhoz. 1894-ben olyan sokan voltak, hogy „ennyi résztvevőre még a legöregebb és legbuzgóbb búcsújárók sem emlékeznek”- olvashatjuk a korabeli újságban. A várban van még egy történelmi emlék, az 1204-ben Egerben elhunyt Árpád-házi uralkodó, I. Imre király sírja. Az 1930-ban tartott ünnepségen Török Kálmán prépost kanonok ünnepi beszédében „magasztos szavakkal ecsetelte a magyar történelem két tündöklő ékességének, Szent István és Imre királynak alakját.”
A szocializmus évtizedeiben nem volt kívánatos az ilyen ünneplés, ám a rendszerváltozástól hosszú időn keresztül részt vehettek a hívek a várban tartott augusztus 20-i szentmisén.
A Szent István kultusz fontos része a mostani királyköszöntő, amelyet már több évtizede szervez a Lokálpatrióta Egylet civil szervezetek – köztük a Fertálymesteri Testület – közreműködésével. Köszönet érte!
Az érseki székvárosban számos képzőművészeti alkotás emlékeztet nagy királyunkra. A bazilika főlépcsőjén Casagrande másik szobra, a székesegyházban és a Líceum kápolnájában oltárkép ábrázolja a szent királyt. Az 1986-ban készült Szent István kút, az érseki palota udvarán 2017-ben elhelyezett szobor, valamint a róla elnevezett parkban a múlt évben felavatott szobor is része kultuszának.
Kedves Egriek!
A fenti gondolatokkal idéztem fel Szent István országos és helyi tiszteletének néhány jellemzőjét. Kívánom, hogy nagy királyunk példája erősítse hazaszeretetünket, és ösztönözzön bennünket arra, hogy személy szerint magunk is tegyünk meg mindent hazánk boldogulásáért, nemzetünk felvirágoztatásáért!
Dr.Petercsák Tivadar