Nemzeti ünnepünkre

Vörösmarty szavait minden ünnepen közösen énekeljük:
„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar…”

Azt kívánom szívemből, ma is éljük ezt át, ma is engedjük, hogy működjön bennünk az igazi honszeretet! Hiszen „a Haza minden előtt”!

De nézzünk csak körül: egy remek nemzet tiszta szabadságvágyát látjuk Egerben, a vár falaiban, a 48’-as kokárdában, a lyukas zászlóban! A nemzeti emlékezet és az örök jelképek mellett nézzünk szét egy kicsit 2022. március 15-én! Mit látunk magunkban? Megosztottságot is, sértettséget is, széthúzást is. Mindig van mit megbocsátani, lenne min felülemelkedni, lenne mit meghaladni… De hatalmas erőt és emberséget is láthatunk magunkban!

Nézzünk csak szét! Önzetlenül, imádkozva, fáradságot nem ismerve segítünk, amikor – a szomszédban dúló háború idején – egyként ad és áldoz sok-sok magyar ember. Tápláljuk, elszállásoljuk, gondoskodva átöleljük a magyart, ukránt, oroszt, bárkit, aki menekül a borzalmak és az életveszély elől.

Jól látható: a vitáinkba néha beleragadunk, de amikor eljön az idő, igenis minden jóra képesek vagyunk mi, magyarok, s nem csak akkor, amikor a családunkról, az otthont jelentő városról és faluról, Magyarországról van szó. A szívünkkel, az adakozó lelkülettel mutatjuk meg legjobban, milyen is a magyar ember és a magyar Haza, Magyarország. Folytassuk hát: erősítsük meg lelkünket a Nemzeti Ünnepen, s a mai, gyötrelmekkel és kemény kihívásokkal teli, néha talán már érthetetlen korban is tegyünk meg minden emberit a másikért. Mindent, amire „van hatalmunk”, mindent, ami csak a „kezünk ügyében van”.

„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar…”

Érdekességképpen a 2013-as, ünnepi képeket kerestem elő illusztrációként, hiszen akkor mintegy 15-20 centis hó esett egy röpke délelőtt folyamán. Különleges nap volt. Ezt írtuk akkor a város honlapján:

“A sűrű hóesés miatt elmaradt március 15-én a Petőfi térre tervezett koszorúzási ünnepség. Bár nem a szervezett program szerint, de a város vezetése, a pártok és szervezetek képviselői később elhelyezték koszorúikat a Petőfi szobornál.”

Habis László