Közzétesszük több részletben a 2024. október 28-án az Egri séták egrieknek program keretében megtartott, Kerékgyártó József Károly rendkívül informatív és részletes előadását. Hetente egy résszel érkezünk, a legvégén az egész is elérhető lesz honlapunkon.
1. rész:
„Rákóczi hazatért!”
II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak utolsó útja, hamvaik köszöntése Heves vármegyében
„Rákóczi hazatért!”
Jöjj Rákóczi!
Ragyog a nap magyar földre,
Haza jön már anya ölbe;
Ringató szellő szárnyon,
Az aranyos napsugáron
Vissza mihozzánk,
Nagy Rákóczy, édes Apánk!
Kiért élünk, kiért halánk,
Siess haza! Esdve, esdve kérünk,
Nagy bajunkban légy vezérünk,
S egy szebb, jobb kort hozz ránk …
Nagy Rezső, Kassa, okt. 13.
(Hatvan és Vidéke, 1906. VII. évf. 42. (255.) sz. 1906. okt. 21. 1.)
II. Rákóczi Ferenc hazatérésének előzményei:
Az 1703-ban kezdődött szabadságharc bukása 1711-ben a Szatmári békével zárult. A fejedelem és környezete nem fogadta el a Szatmáron megkötött békét. Rákóczi Ferenc először Franciaországba ment, hogy majd XIV. Lajos király katonai és politikai támogatásával visszatérhet hazájába, és folytathatja függetlenségi harcát a Habsburgokkal szemben. Rákóczi reményei nem váltak valóra, ezért új pártfogót keresett a Török Birodalom uralkodójának, személyében, azonban ez ő segítsége sem vált valóra. A török III. Ahmed szultán 1720-ban kényszerlakhelyet állapított meg a bujdosóknak, így Rákóczi Rodostóban telepedett le, ahol 1735. április 8-án bekövetkezett haláláig élt.
1715-ben a 49. törvénycikk 2. §- a alapján száműzetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték Rákóczit és követőit.
1715. évi 49. törvénycikk
bűnbocsánat a szatmári megegyezésben kitűzött határidőn belül hazatértek részére, s másoknak, kik arra a határidőre vissza nem tértek, száműzetése
Ámbár a legújabb lázadás fejeit Rákóczyt és Bercsényit s bármely rangú és rendű párthíveiket a szatmári megegyezés előtt összesen és egyenként országgyűlésileg száműzték s ilyenekül mondották és jelentették ki.
2. § Mivel mégis a kitűzött határidőre, s következőleg a bűnbocsánat és kegyelem elfogadására, maga Rákóczy és Bercsényi s némely mások is vissza nem jöttek, sőt a szörnyű felségsértés ki sem mondható bűnében mostanig is makacsul megmaradtak: ezért mindazokat, kik a fennjelzett határidőre meg nem jelentek, vagy a fentebbi módon vissza nem jöttek, s így jelenleg is távol vannak, előbb nevezett főnökeikkel s vezéreikkel együtt, mint törvényes királyuknak s a hazának nyilvános ellenségeit, és mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit, a jelen határozat erejével összesen és egyenként törvényesen száműzötteknek s az érdemelt törvényes büntetés rájok szabása végett mindenütt üldözendőknek s elfogatandóknak, összes ingó és ingatlan javaikat pedig a királyi kincstár részére elkobzandóknak nyilvánítják s jelentik ki.
Rákóczi hamvainak hazahozatali igénye
Rákóczi 1735. április 8-án bekövetkezett halála után hamvait – kívánságának megfelelően – édesanyja, Zrínyi Ilona földi maradványai mellé, a konstantinápolyi (galatai) – akkor jezsuita – templomban helyezték el, amely a rend feloszlatása után a lazarista misszió Szent Benedek temploma lett.
A fejedelemmel és harcával történő azonosulás és rokonszenvezés a 49. törvény 3. §- a szerint bűnnek és üldözendőnek számított. A hazahozatal igényéről szó sem lehetett.
3. § A kikkel való minden érintkezést s közlekedést az országlakóknak, összesen és egyenként, felségsértés büntetése alatt, egyszerűen és kereken eltiltják.
Elsőként 1862-ben Kubinyi Ferenc, Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából utaztak Törökországba.
Thaly Kálmán így írt Henszlman szóbeli beszámolójára hivatkozva Kubinyiék zarándoklatról: „De e társaság csak egy napig tartózkodott Rodostón, és e nap egy részét is elvoná a zavartalan, komoly munkálkodást igénylő szakszerű tanulmányozástól, búvárkodástól az agg Kubínyinak határt nem ismerő hazafiúi felbuzdulása, elérzékenyülése, a szent helyek láttára. Ipolyinak misét kellett szolgálnia Rákóczi kápolnájában, – mialatt a nyakas lutheránus Kubínyi térdepelve sírt.” 1862-től Thaly Kálmán folyamatosan szorgalmazta hamvak hazahozatalát.
A bécsi udvari politika 1867-re a kiegyezésre megenyhült. Ferenc József osztrák császár és magyar király először Batthány Lajos miniszterelnök temetését (1870. jún. 9), majd Kossuth Lajos kormányzó hazahozatalát és újratemetését (1894. ápr. 1.) engedélyezte.
1873. március 8-án Zemplén vármegye közgyűlése feliratot intézett a Képviselőházhoz Rákóczi földi maradványait a fejedelem születésének 200. évfordulójára, 1876. március 27-re szállítsák haza. Rendezzenek számára és a bujdosók tiszteletére országos emlékünnepet. A felszólításra 52 törvényhatóság (város és vármegye) csatlakozott a kérelemhez. Szlávy József miniszterelnök tájékoztatást kért II. Rákóczi Ferenc hamvainak hollétét illetően gróf Ludolf Manótól, a Monarchia akkori konstantinápolyi követétől.
Ludolf Manó válasza: „hamvak holléte – sőt, egyáltalán megléte – is bizonytalan, ezért a további kutatás aligha vezetne eredményre.”
1874-ben a hazahozatal ügyében további négy törvényhatóság intézett felterjesztést a Képviselőházhoz.
Mivel a felirati javaslatokkal nem sikerült eredményt elérni, a Képviselőház 1876. március 22én tartott ülésén Simonyi Ernő interpellációt nyújtott be Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, de fölvetésére nem kapott érdemi előrelépést jelentő választ.
1878-ban Thaly Kálmán a Pesti Napló hasábjain nyíltan felelősségre vonta Tiszát, amiért az akkor folyó orosz-török háború alatt Rákóczi hamvait idegen földben kiszolgáltatja az idegen hadak dúlásának. Tisza Kálmán válasza: „az ügy nincsen abban a stádiumban, hogy a
hazaszállítása iránt intézkedni lehetne, mivel még az is kérdés: egyáltalán megvannak-e azok.”
A hamvak megtalálása, azonosítása
1888-ban Thaly Kálmán a három tudós Kubinyi Ferenc, Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold nyomdokain, indult el feltérképezni a helyszíneket. Rodostóban a helyi görög templomban részletesen leírta Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós főurak sírköveit.
Nikodémiában (Izmid) az örmény temetőben beazonosította Thököly Imre sírját.
1889-ben Thaly egy öt fős Corvina-kutató bizottság tagjaként tért vissza Konstantinápolyba.
Október 7-én, az akkor immár másodízben Konstantinápolyban tartózkodó Thaly Fraknói Vilmos társaságában a St. Benedek templomban azonosítás céljából felnyittatta Rákóczi és Zrínyi
Ilona, Rákóczi József és Bercsényiné Csáky Krisztina sírjait. Zrínyi Ilona feliratos sírtáblája alatt meglelték a nagyfejedelem óriási méretű (192cm hosszú és 75cm széles cédrusfakoporsóját.
„A fej azonossága kétségtelenül constatálva van. Ujjaimmal nagy vigyázattal kiemelve … felmutattam, s leírhatatlan érzelmekkel, kitörő öröm lelkesedéssel kiál- tám: A fejedelem feje!” írta Thaly. Kétségtelenné vált, hogy Rákóczit oda temették el, és hamvai sértetlenek. Zrínyi Ilonának azonban csak a koponyáját találták meg, akként, ahogy Mikes Kelemen 1735-ben kelt levelében írta: „… Sírt pedig azon a helyen ásták, a hová temették volt (1703-ban) az Urunk anyját, a kinek is csak a koponyáját találták és azt a fia koporsójába bezárták és együtt eltemették.”
Thaly a hamvakat cédrusfa ládában helyeztette el, ugyanakkor nem végezte el a földi maradványok azonosítását.
Thaly Kálmán hazatérése után politikusként, tudósként minden megmozgatott a hamvak hazahozatala érdekében. A bujdosók sírjainak felkutatása, Rákóczi hamvainak megtalálása jelentős tudományos eredménynek számított, bár Thaly a lazaristák missziójának galatai főnökével, François Lobryval kötött szóbeli megegyezés értelmében több mint két évig hallgatott az ügyről. Thaly csak 1892. május 15-én számolt be róla a Magyar Történelmi Társulat negyedszázados emlékünnepén, a fejedelem és társai hamvainak hazaszállítását élete végső céljának tekintette.
1903-ban Szádeczky Lajosnak Rodostóban hivatalos engedély nélkül sikerült kieszközölnie Bercsényi Miklós sírjának feltárását.
1903-ban Kassa városa a Rákóczi szabadságharc 200 éves kezdetére Országos Rákóczi ereklye kiállítást szervezett.
1904 tavaszára meglehetősen kiéleződött a belpolitikai helyzet az országban. A Ház március 10ei ülésén azonban – látszólag váratlanul – a parlament egyik legtekintélyesebb ellenzéki képviselője, a Függetlenségi Párt alelnöke, Thaly Kálmán felállt, és békejobbot nyújtva a miniszterelnöknek pártja nevében pártközi megállapodást javasolt.
A törvényi szabályozás
A király, I. Ferenc József 1904. április 18-ai levele – amelyben utasította Tiszát, hogy foglalkozzon II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának ügyével – látványos válasz volt a létrejött megegyezésre, amelyet azonban a liberális és a szociáldemokrata csoportok erős kétséggel fogadtak. Mindenesetre a leirat egyfajta jutalom volt Thaly számára, ugyanis véletlenül nemcsak a március 10-ei beszéd került a király kezébe, hanem Thalynak az, a néhány nappal korábban, március 7-én egy hosszabb vita során elhangzott parlamenti felszólalása is, amelyet a hamvak hazahozatalának érdekében mondott.
Újratemetés uralkodói leiratra 1904. április 18.
„A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik”:
„Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzon és erre vonatkozó javaslatait elvárom.”
II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai
Az 1904. június 22-ére a miniszterelnök által összehívott értekezleten a jelenlévők döntöttek:
– A hamvak hazaszállításának lényegesebb mozzanatairól.
– A konstantinápolyi St. Benedek templom kápolnájából a fejedelem hamvain kívül hazahozzák édesanyja, Zrínyi Ilona, valamint fia, Rákóczi József (őt ekkor még nem azonosították egyértelműen) maradványait.
– A rodostói Panagia Pneumatokratoria görög templomból gróf Bercsényi Miklós tábornagy, gróf
Esterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós udvarmester,
– valamint Izmitből az ott eltemetett Thököly Imre fejedelem holttestét is haza szállítják.
– A szintén a St. Benedek templomban eltemetett Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina földi maradványainak hazaszállítása is szóba jött, de előbb a Csáky család hozzájárulását kellett megszerezni.
– A hamvakat a kassai dómban szándékoztak elhelyezni.
– Thökölyét – végakaratához híven – Késmárkon az evangélikus templomban helyeztek volna örök nyugodalomra.
A hamvak hazahozatalának előkészítésével:
A miniszterelnök Thaly Kálmánt és Thallóczy Lajos történészt, közös pénzügyminisztériumi osztályfőnököt kívánta megbízni. A hazahozatal helyszínén a hazaszállítás előtt előzetes intézkedések megtételére még az öttagú bizottság utazását megelőzően Thallóczy Lajos hármas bizottság élén Edvi Illés Aladár akadémiai rajztanár és Forster Jenő magántitkár kíséretében Törökországba utazott a hamvak hazaszállításának előkészítésére.
Az előkészületek során Rodostóból és Nikodémiából a földi maradványokat és sírköveket a konstantinápolyi lazaristák templomába vitték.
1904. december 4-én Thallóczy Lajos Törökországba utazott, és sikerrel zárta le a török kormánnyal, mind az illetékes egyházi hatóságokkal a tetemek hazaszállítására vonatkozó tárgyalásokat.
Másik fontos feladata az volt, hogy a hazaszállítandó hamvakat és síremlékeket a hamvak átvételével és hazakísérésével megbízott öttagú bizottság részére a szállításra előkészítse. A hamvak hazahozatalának ügyét azonban az 1904 szeptemberétől egyre súlyosbodó belpolitikai válságra utaló események háttérbe szorították.
1905. február 23-án Tisza István miniszterelnök értekezletet tartotta hamvak hazaszállításának tárgyában. Az értekezleten Berzeviczy Albert VKM., Csáki Albin, Eötvös Loránd volt kultuszminiszter, Teleki Géza a Magyar Történelmi Társulat elnöke, Szádeczky Lajos az
Akadémiai Könyvtár igazgatója, Thaly és Rákosi Jenő a Budapesti Hírlap újságírója, részben pedig az azóta munkálatokba bekapcsolódott Forster Gyula a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, K. Lippich Elek író, Romy Béla és Tarkovich József miniszterelnökségi hivatalnokok vettek részt. Tisza már az értekezlet előtt leszögezte: „a kormány lemondása miatt ő már nem tud érdemben lépéseket tenni, azokat utódjának tartja fönn.” A maradványok hazahozatala végül csak 1906 őszén történt meg.
Az 1906. április 8-án távozott Fejérváry utóda Wekerle Sándor lett. A kormányzat úgy ítélte meg, hogy az országban kialakult válságos gazdasági és politikai helyzet miatt II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak hazahozatala nem késlekedhet tovább. Az 1905. évi oroszországi forradalom hatása erősen érezhető volt az országban, növekedett a szociáldemokrata mozgalom népszerűsége, a vasutasok, a bányászok, az aratómunkások, a fővárosi pékek, majd a villamosvezetők sztrájkoltak, az ellenzéki választók tekintélyes része csalódott volt a választási program feladása miatt, így ebben a helyzetben azt remélték kormányzati körökben, hogy az ünnepségsorozat valamelyest csillapítani fogja a felzaklatott kedélyeket.
Az öttagú delegáció
Az újratemetéssel a Wekerle-kormány a nemzeti egységet akarta demonstrálni, így a hamvak hazaszállítása valóban a leggyorsabban, és leglátványosabban megoldandó teendők egyikének mutatkozott. Az újratemetéssel kapcsolatosan Wekerle Sándor 1906. június 24-ére miniszterelnöki értekezletet hívott össze. A jelenlévők beszámoltak az addig megtett intézkedésekről, majd a miniszterelnök kijelölte a
Törökországba utazó öttagú delegáció tagjait: báró Forster Gyula főrendiházi tag, az Országos Műemlék Bizottság elnöke, Fraknói Vilmos apátkanonok, Thaly Kálmán történész, országgyűlési képviselő, Ponori Török Aurél egyetemi tanár, az Antropológiai Intézet igazgatója, Thallóczy Lajos történész.
A Thaly Kálmán vezette küldöttség kapta feladatul, hogy II. Rákóczi Ferenc földi maradványait, valamint a Thallóczy Lajos által 1904-ben exhumált személyek hamvait minden kétséget kizáróan, hitelesen azonosítsa, és az elvégzett antropológiai vizsgálatok és mérések eredményeit, valamint a fényképfelvételeket elhelyezzék a sírládákban.
Az országos ünnepségek előkészületei
A Rákóczi-ünnep rendezésére a Romy Béla miniszteri tanácsos vezetésével megalakított rendezőbizottság összeállította és pontokba foglalta az ünnepség miden részletét. A fejedelmi hamvak orsovai fogadtatása a hamvakat szállító vonat részletes menetrendje a budapesti ünnepség, a kassai, illetőleg a késmárki temetés szerepelt a szabályozásban. Az ünnepségre nem csak a kormány, hanem az egyházak a megyék, városok törvényhatóságai és a kis falvak elöljáróságai is készültek.
A városi és megyei törvényhatóságok előkészületében kialakul az országos Rákóczi-ünnep képe.
Az ünnepség középpontja Orsova, Budapest, Kassa és Késmárk lesz, a hol valamennyi
törvényhatóságot lovas küldöttség fogja képviselni, de ünnepelni fog a lakosság mindenütt, a hol a hamvakat vivő vonat elhalad. A vasúti vonal mentén, az állomásokon, fáklyások sora fogadja a vonatot, a Felvidéken pedig a hegyek tetején, örömtüzet fognak gyújtani.
A hamvakért Konstantinápolyba küldött bizottság tagjai a következők:
br. Forster Gyula a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke,
Fraknói Vilmos püspök, a Múzeumok és Könyvtárak országos főfelügyelője, Thaly Kálmán országos képviselő, a Rákóczi-kor történetírója,
Thallóczy Lajos udvari tanácsos, közös pénzügyminiszteri osztályfőnök és Ponori Török Aurél egyetemi tanár, az antropológiai intézet igazgatója.
Az országos ünnepségek főszervezői
Országos ünnepség keretében Budapesten és Kassán rendeznek nagyszabású gyászmenetet. A fővárosi ünnepség szervezi: Romy Béla miniszteri tanácsos és báró Forster Gyula főrendiházi tag, a budapesti ünnepi menetet Szendrey János honvédelmi minisztériumi tanácsos szervezi. Az országos ünnepségek összehangolása Semsey László császári és királyi kamarás feladata lett. A késmárki szertartás megszervezésének irányítását báró Prónay Dezső az evangélikus egyház egyetemes főfelügyelője végezte. Biztonsági óvintézkedésként a budapesti ünnepségek helyszínét az utolsó napokban megváltoztatták. II. Rákóczi Ferenc és társainak hamvait Budapesten nem a várbéli Mátyás templomban, hanem a jobban megközelíthető Szent István bazilikában ravatalozták fel október 28án.
Az ünnepségek főbb elemei
Október 27-28. – Díszközgyűlés.
– Különvonat fogadása, hamvak köszöntése a legközelebbi vasútállomáson.
– Gyászistentiszteletek tartása a temetés napján.
– A település fel lobogózása, kivilágítása.
– Harangozás.
– Örömtüzek gyújtása a vasút mellett és a hegyormokon.
Október 29. – Gyászistentiszteletek tartása.
– Iskolai Rákóczi ünnepélyek.
Az események kronológiája október 23-ig:
1906. október. 13. Képviselőházi felterjesztés II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáról szóló törvényjavaslatról.
1906. október 14-én indult el Budapestről, a hamvak és a síremlékek hazaszállításával megbízott öttagú bizottság Thallóczy Lajos történész vezetésével és 16-án délelőtt érkezett Konstantinápolyba. Még aznap délután kiemeltette a lazaristák kolostorában a sírokból a II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Zrínyi Ilona és Csáky Krisztina hamvait tartalmazó ládákat. 1906 október 15-én reggel Thököly Imre Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványait.
Az öttagú bizottság feladatához tartozott a régi sírkövek helyére kerülő, Magyarországról küldött új síremlékek ünnepélyes átadása is.
1906. október 16-án átadták a St. Benoît templomban elhelyezett Rákóczi-emléktáblát.
1906. október 17-18-án a magyar delegáció tagjai: Thaly Kálmán, Forster Gyula, Fraknói Vilmos, Thallóczy Lajos, Török Aurél, Forster Jenő és Kolossa Ferenc ünnepélyes keretek között a konstantinápolyi Szent Benedek templomban átvették a hamvakat Francois Lobry rendfőnöktől.
1906. október 21-én Izmitben a Thököly régi sírját megjelölő obeliszket avatták fel.
1906. október 22-én a rodostói emlékkövek ünnepélyes átadását Forster Gyula intézte.
A magyar bizottságot hazautazása előtt fogadta a szultán, II. Abd al-Hamid.
1906. október 23-án magyar országgyűlés törölte az 1715. évi 49-ik törvénycikknek a
Rákóczit és társait megbélyegző részeit, az uralkodó már másnap szentesítette a határozatot.
1906. évi XX. törvénycikk II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról
Ő Felsége attól az érzéstől áthatva, hogy az elődeire hosszu századokon át sulyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már egy végkép letünt korszak történelmi emlékeit képezik; a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajára, a király és nemzet kölcsönös bizalmának ujabb zálogául II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazaszállitását legkegyelmesebben elrendelvén s az országgyülés mindkét háza e felett érzett hálás örömét nyilvánitván, elhatároztatik, hogy:
1. § II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társainak tetemei hazaszállittatván, országos küldöttségek által ünnepélyesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre tetemei pedig a késmárki ágostai hitvallásu evangelikus egyház templomában tétessenek örök nyugalomra.
2. § Az 1715. évi XLIX. törvénycikknek 2. és 3. §-ai eltöröltetnek.
3. § A II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai emlékének megörökitésére felállitandó emlékmü és a hazaszállitás költségeire ötszázötvenezer korona ajánltatik meg, a mely az állami költségvetésben a ministerelnökség átmeneti kiadásai közt számolandó el s a pénztári készletekből fedezendő.
4. § Jelen törvény rendelkezései semminemü magánjogi következményekkel nem birnak.
A hamvak útja Orsováig
Október 23-án, kedden reggel előbb a sírköveket, majd délután a hét koporsót átszállították a Kelet nevű hajóra.
Október 24-én indult útnak a hajó Konstantinápolyból fedélzetén II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Bercsényiné Csáky Krisztina, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós hamvaival, és a küldöttség tagjaival.
Október 25-én én reggel kilenc óra után a hajó befutott Konstanca kikötőjébe. Azonnal megkezdődött a koporsók és a sírkövek átszállítása az ott várakozó különvonatra, amivel délután egy órára készültek el. Az utazás délután öt órakor folytatódott Varciorováig, az ország határáig, ahová október 26-án reggel nyolc óra után érkezett meg a küldöttség. A vonat a várható tüntetések miatt – román kérésre ill. Thaly kérésére – kikerülte Bukarestet.
A Duna menti Varciorova román határtelepülésről 27-én egynapos várakozás után, reggel fél nyolckor indult tovább a vonat. A hamvak ünnepélyes átadására Orsován, az első magyarországi városban került sor.
Készítette: Kerékgyártó József Károly
Elhangzott az Egri séták egrieknek programsorozatban Egerben a Bartakovics Béla Közösségi Házban 2024. október 28-án.
Hamarosan folytatjuk a 2. résszel…